Ciősszekrény...
Bummm!!!
Fél hét van, és Caname Chidori most ébredt fel.
-Vajon Sousuke felébredt már?-gondolja magában, és átpillant az úton a szemközti tömbházra,ahol a korai időpontra való tekkintettel égett a villany, és Caname egy fiú alakját vélte kivenni, aki éppen egy nagy doboz valamit cipelt. Egyszer elhaladt az ablak előtt, aztán nem mutatkozott többet.
-Mit pakolászik ez ilyenkor?- merült fel a kérdés Chidoriban...Aztán nem foglalkozott vele többet, inkább felöltözött, megitta a kávéját, és elindult.
-Sousuke már biztos bent van...
-Caname! Itt vagyok!- Kyoko volt a kiabáló, Caname egyik barátnője. Az iskola előtt állt, megvárta Canamét, és máris kezdte sorolni, mi történt vele, mióta (tegnap délután) elváltak. Már éppen kezdett belemelegedni, amikor egy hatalmas robbanás szakította félbe. A lányok ilyedtükben ugrottak egyet, aztán Caname pirossá váló fejjel berongyolt az épületbe, egyenesen a cipősszekrényekhez, ahol gyanúja szerint Sousukét találta.
Harsant a kiáltás, miszerint: Te idióta!- Aztán csattant a pofon.
-Hát ezt meg miért kaptam?-kérdezte Sousuke ártatlanul.- Akár hiszed Chidori akár nem, ez most nem én voltam. Egyáltalán eszembe sem jutott, a robbantgatás.
-És én ezt most el is higgyem?-Kiabálta Caname még mindig piros fejjel.
-Nyugodtan elhiheti Chidori kisasszony-szólalt meg egy nyugodt hang a lány háta mögött.-Én voltam, mert már annyira megszoktam a reggeli robbanás hangját, hogy nem bírtam volna elviselni, ha ma kivételesen nem hallom.
-Maga???Dehát professzor úr... én azt hittem... Sousuke szokta...
-Igen valóban Sagara szokta felrobbantani a szekrényt, de figyeltem ma reggel, és nem úgy tűnt, hogy tervez bármi hasonlót, ezért úgy döntöttem, felhasználva a tőle elkobzott robbanóanyagot ma én intézem az akciót.
-Tanár úr nem hittem, hogy rajtam kívül bárki is tud bombát előállítani ebben az intézményben.
-Megleptem magát? Ez volt a cél. Nos kellemes napot, és jó tanulást. Nekem mennem kell. Órám lesz.
-Hoppá, nekünk is! Sousuke, Kyoko futás! Elkésünk!
Futás közben...
-Ó Sousuke bocs a pofonért, de tényleg mindig te robbantgatsz, ezért gyanakodtam rád.
-Nem számít, lassan immunis leszek rá!
Még időben beértek az osztályterembe, és kezdetét vette a holtunalmas tanóra. |